10.fejezet.~Otthon.

10.fejezet.


Azonnal tárcsáztam is Alicia számát. 2 csöngés után fel is vette , majd beleszólt.
- Hallo!Tessék? Ez Alicia Child telefonja , én a barátnője vagyok Zoe Williams .
- Zoe! Ekkora szerencsét! Louis vagyok!
- Te mit akartál Aliciától? - hallottam meg a zavart hangját.
- Mivel a te számodat nem tudom ...
- Oh , akkor elküldöm egy smsben , de miért is keresel? Csak nem valami baj történt? Benjamin jól van? - Zoe hangja a kétségbeeséstől tejesen megváltozott. Lehetett hallani , hogy szörnyen aggódik , ezért a kis pelenkásért az ölemben.
- Nyugalom! Vegyél nagy levegőt! - próbáltam hatni rá.
- Szóval hatalmas a baj? Él egyáltalán?
- Baj az van , de Benjaminnak semmi baja .
- Akkor mi történt? Ne húzd már az agyamat! - idegeskedett Zoe.
- Hát , én , én elfelejtettem Őt visszavinni neked , és pár percen belül Donchasterben lesz velem - motyogtam elfúló hangon.
- Jézusom! Te elraboltad? - az utolsó szinte villám csapásként ért.
- Dehogyis! Zoe , ne gondolj ilyesmire! Kérlek , én nem akartam rosszat , egyszerűen csak ilyen szerencsétlen félnótás vagyok.
- Na , ebben egyetértünk! - vágta rá azonnal - Hozd vissza a fiamat! - követelte.
- De , Zoe nem tudom , vagyis most rögtön nem tudom! Maximum egy pár nap múlva.
- Ne viccelj! Azt sem tudod , hogy mit kell csinálni egy kisbabával.
- Akkor majd segít anyukám , vagy nem tudom , ne aggódj , nem lesz semmi baja , és ha már így hozta a sors had maradjon velem!Megígérem , sőt megesküszöm , hogy egy karcolás sem lesz rajta úgy hozom vissza.
- Úgy legyen - sóhajtott lemondóan. - Naponta háromszor kell neki adni valami baba ételt amit a boltban lehet kapni - kezdett mesélni - Jó lenne tisztába tenni , mert mióta elvitted nem kapott tiszta pelenkát , anyukád tudni fogja , szerintem .Akkor ha nem tud elaludni akkor simogasd a hasát , vagy énekelj neki! 
- Rendben! - válaszoltam azonnal - Zoe , ugye tudod , hogy nagyon rendes lány vagy?
- Tudom! Viszont tényleg nagyon vigyázz rá , mert én kiheréllek ha valami baja lesz - sötétség lepte el eddigi aggódó hangját , mikor elmondta a fenyegetést.
- Mondom , egy haja szála sem fog meggörbülni! Úgy fogok rá vigyzni , mint még senkire!
- Oké ...
- Akkor a számodat smsben .. 
- Uram , megjöttünk - parkolt le a házunk előtt a taxi.
- Zoe , most le kell tennem , majd hívlak , szia! - és ki is nyomtam.
A zsebembe süllyesztettem a telefonom , majd Benjamint a vállamra emeltem.A sofőr már kiszedte a csomagjaimat , mikor végre sikerült kikászálódnom a kocsiból.
- Megkérhetem esetleg , hogy elhúzza őket az ajtóig?
- Persze ! 
Nagy levegőket vettem .Nagyon kíváncsi vagyok édesanyám reakciójára mikor meglátja a babámat , és arra a reakcióra is mikor elmondom neki , hogy véletlenül van csak itt.
Mikor elértünk az ajtóig , szabad kezemmel megnyomtam a csengőt , majd benyitottam.
Trappolást hallottam a lépcsőn , majd megjelent 2 ugyanolyan kislány.
- Louis! - rohant ide hozzám Daisy , és Phoebe .
- Állj! - emeltem magam elé a kezemet - Csak óvatosan!
- Louis? - hallottam meg anyám meglepődött hangját.
- Akkor én megyek is ! - mondta a sofőrt , majd elhagyta a házat maga után becsukva az ajtót.
- Ki ez a gyerek ? - lépett mellém Lottie.
- szerintem előbb üljetek le , és mindent elmesélek!
- De legalább had öleljelek meg - jött ide anyu , és átkarolt , szabad kezemmel én is így tettem. - Lányok , vigyétek be Louis csomagjait , mivel neki mint látom tele van a keze.
- Hát igen - hajtottam le a fejemet- Hol van Fizzy?
- Valami barátnőjénél  - rántotta meg a vállát Lottie.
- Oh ...
E remek köszöntés után bementünk a nappaliba , és leültünk.
- Lenne pár kérésem! - néztem anyura.
- Hallgatom őket! - nevetett fel.
- Először is , kéne pár cumis üveg , bébi étel , baba kocsi , etető szék , valami baba játék , csörgő vagy ilyesmi , akkor ágy neki, meg előke , és pelenka , meg ruhák.
- De kezdjük ott , hogy ki ez a kis baba?
- Hát , hát .. ne ájuljatok el , de , Jézusom , ezt hogy lehet elmondani? 
- Szavakkal - szellemeskedett Lottie.
- Jó , hát , Benjamin a fiam - mondtam ki végül , nagy kínomban.
Anyu , Lottie , Phoebe , és Daisy is körülbelül a földről kaparták össze az állukat.
- Ez most halál komoly? - nézett rám nagy szemekkel anyu.
- Esküszöm , hogy nem viccelek , végülis poénnak jó lenne , de ez nem az! - sóhajtottam egyet.
- De , Jézusom , ez nagyon komoly - mondta Lottie álmélkodva.
- Az ... - erősítettem meg.
- De , várjunk csak , ez a gyerek nem néz ki újszülöttnek.
- Mert nem is az.
- De ki az anyukája? Eleanor?
- Jó is lenne , de nem - ráztam a fejemet.
- Akkor? Megcsaltad Eleanort? - lepődött meg Daisy.
- Jézusom , ne kombináljatok ! - kaptam fel a vizet. - Nem csaltam meg Eleanort , Benjamin már 1 éves , és azaz igazság , hogy pár napja tudtam meg , hogy Ő él.
- Úr isten ...
- Az igazat megvallva először el is ájultam , de erről nagyobb körű tájékoztatást adnak a fiúk.
- Hát ez jó! Repesek , hogy nagymama lettem , - tört ki anyu - De ki ennek a kis babának az édesanyja? Csak azt ne mondd , hogy nem tudod.
- De , tudom , Zoe Williams a neve , és .. a többiről inkább nm beszélek - húztam el a számat .
- Szóval csak becsúszott egy gyerek? Hát mit fognak rólad gondolni az emberek? És legfőbbképpen én mit gondoljak rólad? Eddig azt hittem , hogy felelősség teljes vagy , e csalódnom kellett.Louis! Az ég szerelmére , 21 éves vagy!
- Még csak 20 - motyogtam halkan.
- Nem érdekel! Ezt a gyereket , most azonnal vidd innen.
- Ezt te sem gondolod komolyan , kiraknád szegényt? Tudod milyen aranyos?
- Fú! Jó , maradjon! De akkor indulhatsz bevásárolni! - mutatott az ajtó felé.
- És vigyem magammal? - simogattam meg a hátát.
- Jobb esetben! - nézett rám nagyon csúnyán anya.
- Én szívesen vigyázok rá - ült le mellém Lottie.
- Megtennéd? Komolyan?
- Miért ne? Az adósom leszel - kuncogott föl halkan.
- Hát akkor ... -óvatosan leemeltem a vállamról , és Lottie kezébe tettem.
- Ó , de kis aranyos - kezdte tanulmányozni a baba arcát.
- Nem akar valaki elkísérni? - tettem fel a kérdésemet.
- Én!! - mondta egyszerre Phoebe , és Daisy.
- Gyertek - nyújtottam ki a kezeimet, Ők pedig megfogták kezeimet.
- Vigyázz rájuk! - utasított anya.
- Ha épségben elhoztam Londonból egy kisbabát , szerintem Daisy , és Phoebe már gyerekjáték lesz.
- Ha te mondod , drágám - rántott vállat anyu.
- És elvihetem a kocsidat? - érdeklődtem.
- Nem Louis , ülj rá a szőnyegre , és repüljetek - mondta cinikusan , majd idegesen bement a konyhába , majd visszajött , és ide dobott egy kocsi kulcsot.
- Köszi - nevettem fel halkan.-Akkor menjünk aprónép - vigyorogtam az ikrekre , majd elindultunk végre.

Ha már másik blogom szünetel , gondoltam ebből hozok egy friss fejezetet!!:)
Remélem , hogy tetszett , és sokan komiztok! 10 kommentár jól esne vérző szívemnek ...