15.fejezet.~ Hupsz!

15.fejezet.


2 napot töltöttem Nialléknél.Olyan kellemes volt a hangulat, főleg abban a percben mikor Maurára borítottam a kukorica salátát.
Szerintem azon pillanatokban kidobott volna a házból.
De szerencsére nem tett ilyet.

Ma megyek Londonba,ahonnan elhozom Benjamint, majd Harryéket meglátogatom.
Hogy Anne mennyire fog nekem örülni, hogy beállítok egy  babucival.

- Hiányozni fogsz haver! - emeltem Niall vállára kezeimet, és mélyen a szemébe néztem.
- Louis, úgy csinálsz, mintha örökre elmennél.
- Hát figyelj, ki tudja? Még le is zuhanhat a gép - néztem rá nagy szemekkel.
- Nem éppen valószínű, na de menjél, mert lekésed! - lökött meg kicsit, mire Én megindultam.

A repülőút viszonylag rövid volt.
Mikor befutott a gép, már mentem is.
Leszálltam róla, majd ismét megkerestem a taxikat, és beszálltam egybe találomra.
Elhadartam a sofőrnek az uticélt, az meg már indult is.
amint odaértünk Zoe-ék háza elé, közöltem a taxissal, hogy itt várjon meg.
Kipattantam a kocsiból, és a ház ajtaja felé vettem az irányt.
Becsöngettem.Az ajtót Zoe nyitotta ki.
- Louis? Te mit keresel itt?
- Neked is szia! - mosolyogtam rá .
- Szia, de mit keresel itt?
- Milyen kedvesen fogadsz - bólogattam szomorúan.
- Bocsi, csak Benjamin kicsinál.
- Pont ezért jöttem, vagyis ... Elvihetem Benjamint?
- Hát, igen. De hova és mennyi időre?
- Harryhez, és pár napra.
- Tudod Louis, igen zavaró tényező számomra, hogy mikor elviszed Benjit még egy sms-t sem írsz, hogy él-e még a kisfiam. Akkor viheted csak el, hogyha ezentúl minden nap írsz egy sms-t , vagy megcsörgetsz.
- Rendben! - mentem bele a dolgokba.
- Most rögtön vinnéd? - sóhajtott fel , lemondóan Zoe.
- Igen, ha megoldható.
- Ja, az.Gyere kövess!- parancsolt, Én meg csak mentem utána, mint valami pincsi.-Amúgy, remélem örül a fejed.Mióta visszahoztad téged emleget.
- Ezt , hogy érted?- követtem  Benjamin szobája felé.
- Hát  azt hajtogatta, hogy apa, apa.
- Komolyan? - tágultak ki a pupilláim, pont mikor beértünk a kicsi szobájába.
- Halál komolyan - felelte Zoe, majd egy táskába ruhákat kezdett pakolni.A ruhák mellett egyéb baba játékokat, cumit, pelenkát rakott a kék színű táskába.
- Hát jó - próbáltam feldolgozni a hallottakat.- Hol van Benjamin?
- Liamnél.
- Liamnél? - húztam fel a szemöldökömet. Sehogy sem tudtam összerakni a dolgokat.
- Nyugalom! Nem a Te Liamed. Hanem az Én Liamem.
- Mi van? - Nem értettem miről beszél.
- Liam az öcsém neve - bólogatott, majd elindult az öccse szobája felé. Hát ez bíztató ,  mennyi mindent nem tudok a gyerekem anyjáról. Liam az öccse neve. Mikre fog még itt fény derülni?
- Vége a gyerek napnak! - tárta ki a szoba ajtaját.
- De miért? - lett szomorú egy szőke hajú fiú arca.Egyszerűen nem tudom elképzelni erre a gyerekre, hogy Liamnek hívják. Én csak Liamre tudom elképzelni a Liamet.
Tudom , ez értelmes volt.
- Azért, mert Benjamin ismét elmegy.
- Hova? - kérdezte Liam.
- Louissal!
- Ó, hello! - intett nekem a srác.
- szia! - válaszoltam haláli nyugalommal a hangomban.
- Te lennél az a Tomlinson?
- Én lennék, te lennél az a öhm , inkább nem illetlek jelzőkkel, még megharagszol - mosolyogtam rá gúnyosan.
- Ennek meg mi baja? - fintorgott nővérére, majd felállt, és Benjamint a kezembe nyomva elhagyta a szobát.
- Itt a táska - akasztotta szabad karomra Zoe a táskát.- Jó legyél Bogárkám - puszilta meg Benjamin arcát, majd kitessékelt az előszobába.
- Tényleg vigyázz rá! - nézett rám halál komolyan.
- Eddig is vigyáztam rá, semmi baja nem lesz, nyugodj meg!- válaszoltam egy mosolyt erőltetve az arcomra, majd indultam volna ki az ajtón, de Zoe megállított.
- Louis! - mondta ki hangosan a nevemet.- Kabát nem kéne neki? - kérdő tekintete a lelkemig hatolt.
- Ja, jó! - röhögtem el magamat, majd a táskát magam mellé dobtam , és Benjaminra kínlódtam a kabátját.
- Akkor azt hiszem, már mehettek! - Zoe tekintete az arcomra tévedt, majd elmosolyodott.
- Igen - válaszoltam .
Lehajoltam Benjamin táskájáért, de egy nem várt meglepetés fogadott.Zoe-val egyszerre nyúltunk a táska felé.
Egymás szemébe nézve guggoltunk a táska meg közöttünk hevert.Pár másodperc elteltével azon kaptam magamat, hogy ajkunk összeér.
Egy apró csók volt, mégis mintha ezer szikra pattant volna el köztünk.A szívem hevesen vert.Semmire nem tudtam gondolni ebben a pillanatban ...
A táskát felkapva felálltam, és még egyszer Zoe felé néztem.
- Mi most elmentünk - Vetettem még oda a szavakat, majd sürgősen elhagytuk a házat Benjaminnal.

Csókoltatom a kedves olvasókat!(:
Nincs több panaszom, előző fejezetnél 24 komi(?) ugyan kérem! :) Hát köszönöm szépen! Ide is jön annyi?*-*
A másik meg, hogy ott alul van már tetszik illetve, nem tetszik gomb, lehet pipálgatni! ^-^
Oldalt se felejts el szavazni! :) Fontos kérdésben kell döntenünk!